Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Minden létező gondolatunk belevésődik az univerzális anyag magjába, ahol a fizikai világ eredményeként lesz láthatóvá. Van úgy, hogy az okozat közvetlenül következik az ok után, ahogy a víz gyűrűzik a belévetett kő nyomán. Némelykor azonban csak évekkel az indíték után mutatkoznak a kihatások, és nehezebb felismerni az ok s okozat közötti összefüggést. Az évszakok mégis egymás után következnek: tavasz után mindig nyár jön. A jobb lábat mindig a bal után tesszük. Soha nem távozhat el az ember valahova anélkül, hogy valahonnan ne érkezett volna. Minden nap az előző nap, és minden gondolat a megelőző gondolat eredménye, mint ahogy minden élet egy-egy évgyűrű az örök élet koncentrikus körökből növekedő fájában. Minden egyes inkarnációban az ember önmagára kell, hogy találjon, tegyen bármit, menjen bárhová, és gondoljon bármiképpen. Minden egyes élettapasztalat segít az önnön én továbbfejlődésében, abban, hogy az én a lelkét tökéletesebben kifejezhesse.

Ez a karma törvénye.

A nevetőknek meg kell tanulniuk a sírást, azért, hogy akik sírnak, megtanulhassanak nevetni. Minden könnyel és minden mosollyal új karmát alakítunk ki jövőnkre, ha közelebb jutunk önmagunkra találásunkhoz. Tapasztalatai mértékében dúsítja a lélek szakadatlanul saját tudatát, amíg aztán egyszer már nem lesz szüksége arra, hogy fizikai testbe inkarnálódjon.

A lélek folyamatosan a hazafalé vezető utat keresi, és boldogságának mértékét maga határozza meg azzal a bizonyossággal, amivel ezen az úton halad. Bárhová is tart, mindig a hazafalé vezető úton találja magát. Karmikus feladatai képezik térképét, ehhez az úthoz, ami akadályokkal van végig kirakva.

Ezeket az akadályokat kell legyőzni ahhoz, hogy a lélek a teljesség állapotát elérje, amelyben ismét azonosulhat a tiszta szellemmel.

Karma a hatások és a visszahatások törvénye. A hatás nem a tett és a visszahatás sem a tett. Például ha valakit megpofozol, akkor nem a pofont fogod visszakapni, hanem azt az érzést, amit kiváltottál a másikból. Ha a másikat indulattal pofozod meg, akkor ez neki fáj a lelkében is, ha pedig egy ájulása után adsz neki egy kijózanító pofont, akkor ettől ő felébred. Ezeket az érzéseket kapod majd vissza valamikor, valahol, valakitől, illetve valamitől. Így aztán ezek a visszahatások átnyúlhatnak az elkövetkező vagy az előző időkre – életekre – is. Az időben azért történhet meg korábban is (ami meglehetősen ritka), mert nem csak folytonosan létezünk az időben. Ezen amúgy ne akadj fenn, elegendő ha tudod használni a karma törvényeit.

            Ez úgy néz ki, hogy az eddig felhalmozott még meg nem nyilvánult hatásokat bármikor megnyilvánulásra késztetheted. A megnyilvánulásra váró visszahatásokat a földbe elvetett magokhoz szokták hasonlítani: amikor a környezeti hatások (föld, víz, hő, levegő, fény) megfelelővé válnak, akkor kicsírázik az a mag, és akár egy fa is nőhet belőle. A feltételek teljesüléséig viszont ott lapul a földben.

            A megszületett lények épp így a testükben hordozzák ezeket a karma-csírákat, amik a megfelelő környezeti hatásokra vagy megnyilvánulnak, vagy nem.

Az indiai bölcsek azt ajánlják, hogy a negatív hatásokra ne reagálj ösztönből, hanem gondolkozz el azon, hogy vajon miért kaptad, mit akar tanítani? Engedd be magadba az érzést és hagyd, hogy átjárjon, megértsd, elfogadd. Ugyanígy járj el a kellemes hatások által kiváltott érzetekkel is.

            Így nem fogsz ragaszkodni a már megélt jóérzéshez és félni a kellemetlentől, hisz már túl vagy rajtuk.

"Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.

Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.

Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.

Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít.

A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.

Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.

Az vagy amit egész nap gondolsz.

A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.

A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt."( Őszentsége a 14.Dalai Láma)