Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mantra az emberi elme eszköze, mely a tudattalan tudat a tiszta tudat természetét a tudatos tudatba hozza. Lecsendesíti az elme háborgását, csapongásait, állhatatossá teszi az embert. Képessé válik a gyakorló az egyirányú figyelésre. Egyfajta kapaszkodó, támasz az elme állandó, változó világában.

A hangok, a szótagok, mentális rezgéseket hordoznak magukban. A mantrák hangjai speciális erők, shaktik képviselői. Buddha azonban figyelmeztet (Szidhatta), hogy a mantrák papagájként való ismételgetése nem vezet sehova. Szükséges a jelentésben való elmélyülés, hogy megtörténhessen a szellemi átalakulás, a jellem formálása, és valóban eszköze legyen a megvilágosodás elérésének, amely nem más, mint a valóság objektív megismerése.

Maga a szó mantra is ezt sugallja. „Man” jelentése; elme, „tra” jelentése; áthatoló, felszabadító.

A mantrák tudománya rendkívül mély, és összetett. Velük az elme olyan gondolatokra jut, mellyel kielégíti saját természetét, de ugyan akkor segíti a meditáció elmélyülését. Ismétlésük, már csak a monotonitás miatt is egy másfajta tudatállapotba vezet. Általuk az elme könnyebben válik egyhegyűvé. A mantrák keltette hangrezgés befolyásolja az emberi test, a tudat és a külvilág működését. Ezért fontos, hogy a mantra a saját keletkezett nyelvén szólaljon, meg, bár a gyakorlónak a saját anyanyelvén kell az értelmét számba venni. A mással hangzó torlódások mind egy egy energetikai, vagy fizikai blokkot képesek oldani, a magánhangzók kiejtése pedig különböző zsigeri szinteket képesek átrezegni, vagy felszabadítani. Nem véletlen, hogy bár a beszélt nyelv sokat alakult, mégis megmaradt a mantrák ősi nyelve, legyen az szanszkrit, vagy csenrézi stb.

A mantrák nem csupáncsak egyszerű szavak sorából/soraiból állnak, hanem minden egyes szóban tudatos, intellektuális erő rejlik.  A szavak minden egyes szótagja tudatos életenergiával rendelkezik.  Ezek a tudatos energiák a mantra gyakorlása közben, úgy mondván, felszabadulnak és mennyei gyógyírként hatnak az őszinte odaadással gyakorlóra, úgy a fizikai miként a szellemi világára: egészségére, élet-energiájára, boldogságára és, nem utolsósorban, ráirányítják a pozitív életfelfogásra.  Az őszinte és komoly spirituális útkeresőt, aki a meditációt és a választott mantrát/mantrákat alázatos odaadással és a türelmes kitartással, és az alapkövetelmények betartásával gyakorolja több éven keresztül, az az egyén el fogja érni a megvilágosodást.  A megvilágosodás pedig felszabadít a születés és halál körforgásából.

A Védák szerint, ha az ember hangosan recitál egy mantrát, annak speciális eredeti rezgésével, ez a rezgésminta képes előidézni eseményeket a fizikai világunkban. Saját magam is megtapasztalhattam Indiában mesteremtől Dr. N.V.R. Sambasiva Rao-tól megtanulva az ősi kiejtés szerinti Gayatri mantra hatalmas erejét. Ő magyarázta el először milyen fontos, hogy helyes rezgéssel recitáljunk egy mantrát, hogy megtapasztaljuk annak valódi erejét. Maga a mester is meglepődött, hogy egy nap, mikor igen fáradtan ért haza, mantrával esőt kért, így a jóga osztály elmaradt volna, de mivel nagyon lelkesek voltunk a tanulásban, mi nem akartuk, hogy elmaradjon az óránk, így vettem a bátorságot, és felkértem osztálytársaimat, hogy recitáljuk úgy a mantrát, ahogy mesterünk tanította, s közben érezzük a mantra átható erejét, amely eloszlatja az esőfelhőket. A csoda megtörtént nem egész egy perc alatt sütött a nap. Rao mester meglepve jött fel a nyitott gyakorlótérre, és nézett körbe, én pedig alázatosan, de szívemben a legnagyobb isteni örömmel mondtam neki; Mester a mantra, ahogy tanítottad, elvitte az esőt. Ő csöndben mosolygott, majd kifejezte, hogy milyen jó az osztály, de ő kissé fáradt, így rám bízta az óra elejének megtartását, ami szintén nagy kihívás volt, de egy ilyen shakti megtapasztalása után az egész osztály egyként tudott gyakorolni.

A mantra hangja a lelki, isteni hang, amit a gyakorló ajka kelt, a szíve hall és csak a beavatott ért meg.

A mantra egy láncszem, mely összefűzi az alacsonyabb rendű tudatosságot az isteni, a teremtő tudatossággal. A mantra lehet szentekre utaló vallási szöveg, ősi, egészségünket fejlesztő szöveg, vagy szócska, a teremtés erejét hordozó ténykijelentés, vagy a gyakorló fejlődését elősegítő szó, szócsoport.

Vannak olyan mantrák, melyeket bárki gyakorolhat, szabályok nélkül, de vannak olyanok is melyek ismétlésének, alkalmazásának bizonyos szabályai vannak, ahhoz, hogy a gyakorló valóban megélője lehessen az általa hordozott rezgés energiájának. Vannak személyes mantrák, melyek titkosak és az egyén, mint induvidum fejlődését szolgálják. Ezeket a gurutól kapja a gyakorló. A guru egy mester, aki kíséri a gyakorlót spirituális útján. A guru szó jelentése: gu- azt jelenti; sötétség, a ru- azt jelenti; világosság. A guru a tudatlanság sötétjéből a tudatosság világosságába vezet. Maga a szó szanszkrit eredetű és tanítót jelent. A belső guru nem más, mint a tudattalan tudat, a tiszta tudat, az isteni én, vagy Önvaló, mely valóban ismerője a dolgok egészének, ám az elme viharában a felszín alatt marad, de a mantrák gyakorlása által képessé válunk saját tiszta tudatunk, gurunk, megismerésére. Buddha miután elérte a megvilágosodást, és megkérdezték mi az, amit megismert, nevetve válaszolta, hogy semmi, hiszen minden ott volt eleve benne.

A saját mantra által, melyet gurudtól kapsz egyben egy hagyomány vonalhoz is kapcsolódsz, amely ennél fogva törődik veled, és így a mantra a Guru elméjének egy cseppje. De nagyon fontos, hogy kit választunk Gurunak, mesternek, tanítónak. Ahogy Buddha mondja a rossz mester olyan, mint a méreg, a tanítványnak, de az igazi Guru is megnézi, kit enged tanítvánnyá válni, mivel a fegyelmezetlen tanítvány olyan a Gurunak, mintha az a szakadékba vetné magát.

Mantrát mely erővel (shaktival) bír, csak igazi Gurunktól vagyunk képesek átvenni. A mantra szelleme, illetve a mestere hite, realizáltsága fontos, mert a mantra nem csak egy egyszerűen megtanulható hangcsoport, hanem egy titkos formula .

A mantrák kérdésének van még egy csoportja. Nemcsak a hangoknak van erejük, hanem a szavaknak, mint olyanoknak, mint számoknak, sőt, a betűknek is. Mi ma nem törődünk az ilyen dolgokkal, de a szanszkrit nyelvben minden betűnek megvan a maga kijelölt értéke, úgy számban, mint erőben és színben. A mantra, erős képlet, és ha bármi célra határozott hatást akarunk teremteni, akkor kimondásához ezt a formát kell betartanunk. Ha beszédünkkel mélyen és gyorsan akarunk hatni az emberekre, rövid és erős mondatokat kell használnunk, nem hosszúakat és tekervényeseket; úgy, mint egy katonai parancs, vagyis a mantra szabályai szerint kell haladniuk; és határozott tetőpontnak is kell lenni bennük. A rossz célra használt mantrák csaknem mindig rövid magánhangzókból és tört és szakadozott jellegű mássalhangzókból állnak. Ezeket az esetlen felkiáltásokat dühös erővel, és haraggal szokták hangoztatni, ami egész bizonyosan szörnyű erőt ad nekik a rossz hatásra. Néha a magánhangzókat is beleékelik, felváltva ezekbe a rossz hangzású mássalhangzó-összetételekbe, amiknek kimondása különösen romboló hatású átkokban végződik, amilyet lehetetlennek látszik kifejezni a közönséges betűrendsorok bármelyikével is. A tudás erő; ha a legjobban akarunk dolgozni, értenünk kell, ha pedig érteni akarunk, tanulnunk kell.

A bölcs ember tudja, miképpen élhet békében és boldogan, mert élete összhangban van Istennel. Mindent értve, mindennel együtt érez; minden önzést maga mögött hagyott, és csak azért él, hogy segítsen és áldjon.