Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

 

 

 

A mantra jóga talán a legelterjedtebb a szellemi jóga iskolák között

A hangok jógájának is nevezik, mert a hallásérzeten keresztül éri el az agyműködés befolyásolását. Legismertebb hagyományos szanszkrit könyvei a Tarasara Upanishad, a Narayana Upanishad, a Dyanabindu Upanishad, a Kalisantara Upanisad, stb. Nagyon sok mantra elem van a tantrikus irodalomban is.
A “mantra” szó gondolkodási eszközt jelent.
A man=gondolkozni, és a tra=védelem szócskából van összevonva. Gondolkodási és beszédeszközöket jelent tehát, amelyek révén az idegrendszer befolyásolható. A mantrák voltaképpen hangok, szótagok, szavak, amelyek ismételgetésével - ezt dzsapának nevezik - a jógik speciális psyhés hatásokat kívánnak elérni. A hagyományos írások 70 millió alapmantrát tartanak számon, legalább is állítják, hogy ennyi van, de ezek variációi egyenesen megszámlálhatatlanok.
Különböző típusai vannak a mantráknak, mint a kavacsa vagy védő mantra, a jamala, amely a leírt mantra szöveget jelenti, a dharani, amely kívülről betanult mantrákat jelent, stb.
A mantrák csak egyik hatása jut érvényre az értelmen keresztül, a beszéd és a gondolkodás magasabb központjainak közvetítésével. Más részük elsősorban “alacsonyabb” hallóközpontokra hat és ezeken keresztül változtatja meg az érzelmeket, a közérzetet, a hangulatot. Ez a hangulati változás fontos előfeltétele a mantra jóga figyelem-összpontosítási és meditációs gyakorlatainak.
A kundalini jógánál látható, a csakrákat jelző lótuszvirágok szirmai a szanszkrit ABC egy-egy betűjét jelentik. A hanghatások értelme az, hogy a kiejtéskor keletkezett érzet némiképp hasonló hatást fejt ki, mint egy-egy csakrában megnyilvánuló szervérzet.
Más a hatása a mássalhangzóknak, és más a magánhangzóknak.
A magánhangzók közül némelyiket még külön is azonosítják egyes csakrákkal, pl. “I” a harmadik szem, “É” a garat, “Á” a szív, “Ó” a napfonat, “U” pedig az alsó két csakrához társítható. Mantraként leggyakrabban néhány hangból összetett szótagokat használnak, amelyeknek a közhasználati nyelvben nincs jelentése.
Ezek az ún. bidzsa mantrák.
Minden csakrának szótagjai is vannak. Ezek tulajdonképpen mantrák, és amikor a jógi a pránát valamelyik csakrában áramoltatni akarja, e mantraszótagok segítségével építi ki a reflexeit.

A csakra mantrák a következők:

a legfelső csakráé az ÓM,

a homlok csakráé a SKHAM
a garaté a HAM,
a szívé a JAM,
a napfonaté a RAM,
a szakrális csakráé VAM,
a gyökéré a LAM.

Amíg a jógi egy-egy fontosabb hang kiejtését megtanulja és megfelelő intonálását elsajátítja, valóságos ceremóniát jelent. Jó példa erre az ÓM szótag, ill. hang. Az ÓM voltaképpen ötféle dolgot foglal magába: A-U-M- nada és bindu. Az ÓM tulajdonképpen három hangból áll, az “a”-ból, az “u”-ból, aminek a végén az “m”-et kell zengetni. A nada és bindu pedig kiejtési jel.
E mantrában a lényeg az “m” hosszas zengetésén van. A Dhiána bindu Upanisad könyve szerint: az “m” oly megszakítatlanul hangozzék, mint a folyó olaj, és olyan hosszan zengjen, mint egy megkongatott harang.
A bidzsa mantráknak nincs jelentésük, vagyis ilyen szanszkrit szó nem létezik, hanem ezek a mantraiskolák összevonásai a legfontosabb érzetfogalmakat jelentő hangokból.
A Barada Tantra régi tantrikus könyv alapján a sokat használt KLIM mantrát vagy káma-bidzsát a következőképpen magyarázzák: K jelenti magát a káma szót, amely a szerelem szimbóluma (lásd Káma Szutra), az L a kellemes környezetet, az I a kielégülés érzetét, az M pedig a gyönyört és a fájdalmat fejezi ki.
A bidzsa mantrákat magukban vagy valamilyen versszerű kompozícióban használják, esetenként ismert szavakkal kombinálva.
A mantra hatása és használhatósága a szöveg hosszával fordítottan arányos. A figyelem összpontosítására az egy szótagosak a legjobbak.

Részlet a Narayana Upanishadból:

Hari Om!

Hatalmas Mitra, Varuna, Aryaman, Indra, Brihaspati és mindent átható Vishnu légy kegyes hozzánk, adj nekünk jólétet és boldogságot! Tisztelettel leborulok Brahman előtt. Ó Vayu, én leborulok hozzád imádattal. Te vagy az igaz és a jó. A Legfelsőbb Lény, mint imádott Vayu - őrizz meg engem! Ő az ki megőrzi a tanításokat és tanítókat. Mikor a szent tanításokat mondom, ő az ki védelmébe vesz, mint tanítót.

Om! Om! Ő megvéd minket. megvédi a tanítást és megvédi a tanítókat hatalmas mindent megújító energiájával.

Om! Om! Legyen béke bennem! Legyen béke az engem körülvevő világban! Legyen béke a velem és bennem levő energiákban!

I-1: A Teremetés Ura jelen van a parttalan vizek, a föld és az ég fölött. Ő, aki a nagyok között a legnagyobb, mint ragyogó intelligencia, vetőmagként lépett a teremtmények közé, hogy az élet nőhessen és születhessen, mint egy magzat az anyaméhben.

I-2: Így létezik Ő az Univerzumban, és mindenben. Mindenben ott van, és minden benne oldódik fel. Az istenek általa kapnak hatalmat. Bármi is volt a múltban, és bármi is lesz a jövőben, ez az oka a világegyetemnek. Prajapati támogatja a saját, múló jellegű abszolút étert.

 

Kép

A purascsarana rövid változata elmondja , hogyan kell lelkileg hozzá állnunk a mantramok pudzsázásához. A legfontosabb szabály; a múrti-mantra- guru,  hármasságának a betartása, ami azt jelenti, hogy tiszteljük a mantrához tartozó isteni megnyilvánulási formát, tiszteljük magát a mantrát, és teljes bizalommal, alázattal és tisztelettel vagyunk a mantrát átadó gurunk irányába!

„A mantra tökéletességének eléréséhez a gurut elégedetté kell tenni az imádat megfelelő cselekedeteivel. Aki így tesz, nemcsak a mantrát teszi tökéletessé, de az istenség is elégedett lesz vele.” – Hari-bhakti-vilásza 17.238

„Úgy is elégedetté lehet tenni a gurut, hogy úgy meditálunk rajta, mint a múrti formáján. Gondoljunk úgy magunkra, mint aki odaadással követi a gurut, mint az árnyéka. Állandóan imádni kell a gurut, aki minden lelki cselekvés alapja. Ha valaki nem végzi el a purascsaranát, akkor is elérheti a tökéletességet a mantra zengésében a guru szolgálatával. Ez nem kétséges.”

„Az ember nincs messze a tökéletességtől, ha az értelmét állandóan a múrtira, a mantrára és a gurura koncentrálja. A mantra lelke a múrti. A múrti a guru formájában nyilvánul meg. Ha valaki el akarja érni a szíve vágyát, nem szabad megkülönböztetést tennie e három között.” – Hari-bhakti-vilásza 17.65-66

A mala különleges helyet foglal el a lelki gyakorlatban, mert a dzsapa a malán keresztül a leghatékonyabb. A malát (füzér) először is azért használják, hogy számolják a mantrák (imák) ismétlését. Másodszor, a vándorló, csapongó elmét a málán keresztül a legkönnyebb megfogni, és a meditáció, azaz a mantra tárgyához irányítani.

 

A különféle malákat különféle célokra használják. A lótuszmala elpusztítja az ellenségeket, a kusamala a bűnöket, az ezüst mala teljesíti a vágyakat, stb.

Háromféleképpen lehet dzsapázni:

Karmala

Ekkor a mantrákat az ujjunkon, vagy az ujj hegyeinket számláljuk. A szent iratokban ez a módszer ajánlott, mint a leghatékonyabb számlálás, ha az ujjak mizületein történik amantra számolása. Fontos azonban, hogy ekkor az ujjak nem tárhatók szét, ügyelni kell arra, hogy együtt tartsuk azokat.

Varnamal

Ilyenkor a szanszkrit abc betűit használjuk.

Manimala

Ez a legáltalánosabban használt módszer, amikor felfűzött gyöngyöket, azaz malát használunk. A gyöngysor mindíg 108+1 gyöngyből áll. A 109.gyöngy a Meru. A Meru, magát a Gurut jelképezi, ezért soha nem léphetünk át ezen a gyöngyön, vagyis, mindig, oda-vissza forgatjuk a malát!