Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberi test energia rendszere

A prána egy rendkívül könnyű és lágy energia, mely mindenütt jelen van. Körbe veszi testünket kívül és belül. Egy olyan erő mely képes szétszórtan és koncentráltan jelen lenni a szervezetben. A módszer mellyel ennek megtapasztalóivá válunk egy speciális légzésen alapuló jógapraxis, a pranayama, mely nélkül a mudra gyakorlatok sem fejti ki megfelelő mértékben hatásukat. Ugyanakkor képesek vagyunk elménkkel is befolyásolni a prána áramlását a különböző testrészekben, ezen elme és tudatgyakorlatokat a jógapraxis prána vidya ágában találjuk, melynek ismeretére szintén szükség van a mudra gyakorlatok hatékony elvégzéséhez. A fizikai testbe a prána beáramlását az éteri test más néven a pranamaya kosha teszi lehetővé. Ez a testtel megegyező formájú, de a fizikai testet, más néven anamaya koshát körbeölelő burok, amelyet képesek vagyunk tudatunkkal is erősíteni, s ez az, az éteri test, amit a kutatók a nagyfeszültségű Kirlian fényképészeti berendezések segítségével, mint egy külső, a testet körülvevő elektromágneses mezőt képesek megjeleníteni. A pranamaya koshán keresztül, a mindenütt jelen levő prána, az anamaya koshát behálózó, vagyis a fizikai testet behálózó prána nádik hálózatába kerül. Ezekből a vezetékekből, az ősi idők jogijai és rishijei szerint, valamint a ránk maradt jógatanítások szerint 72 000 található. Ez a prána nádi hálózat jutatja az életerő energiát el, a fő csakráktól a leg kisebb sejtekig. Hagyományosan a pránát 5 zónára osztják fel a szervezetben, minőségük és életműködtetési funkciójuk szerint.

        Prána: Itt nem a kozmikus pránáról van szó, hanem a pranayama kosha azon összetevőjéről, ami a gége és a rekeszizom felső része közötti területet irányítja. Ezen prána áramoltatásában fizikai munkát is végez az orr és a száj, ez az energia, felelős a víz átalakításáért a kiválasztó mirigyekben, valamint irányítja a légzést.

Apána: A köldök alatti terület betöltője. A vastag és vékonybél, és az ivarszervek energia ellátását végzi, valamint a testből kiválasztott salakanyagok eltávolításában is részes.

Szamána: A szív és köldök közötti területet hatja át. Aktiválja az emésztőrendszert: májat, beleket, hasnyálmirigyet, gyomrot, és ezek kiválasztó folyamatait. Felelős a szív, keringés, működéséért és a tápanyagok feldolgozásáért.

   Udána: A test nyak feletti részét irányítja, aktiválva az itt levő érzékelést végző receptorokat, melyek működtetik a szem, orr, fül, gondolatok-külvilág érzékelését, valamint tudatosítják és harmonizálják a végtagok, ízületek, idegek működését, és a test egyenes tartásáért is felelősek.

  Vyána: Áthatja az egész testet, szabályozva és irányítva mindenfajta mozgást, összehangolva a többi pránát, és mint egy tartalék forrásként működik.

    A fő pránákon túl a testben találhatók az úgynevezett upa pránák, vagyis al- pránák. Ezek felelnek a kisebb energiaátalakulásokért. Hagyományosan ezek a pránák ellenőrzik a vayus áramlatok és szelek áramlásának folyamatát melyek a légzés által jönnek létre a szervezetben.

1.Nága; Mely a böfögésért, csuklásért felel.

2.Kurma;  A pislogásért, a szem felvillanásaiért felel.

3.Krikára; Mely előidézi az éhséget és szomjúságot, tüsszögést, köhögést.

4.Dévadatta; lehetővé teszi számunkra az alvást és ásítást.

5.Dhanandzsaja;Mely közvetlenül a halál beállta után működik, és feladata a test lebontása.

Minden élő létformát betöltenek ezek az erők, miután azok megszülettek és mind addig részei maradnak az élő organizmusnak, ameddig az él. Az élő szervezet halála után ezek a pránák mind visszaolvadnak a Mahapránába, vagyis a mindenütt jelen levő nagy prána áramába. A Mahaprána a mindent átfogó egyetemes, kozmikus energia melyből az élő szervezetek képesek energiát felvenni és azt életerő energiává alakítani. A szervezet egyszerre része a Mahapránának és az attól elkülönülő további pránáknak. Hogy ezt megértsük, egy rövid történetet idézek a Prashnopanishad-ból.

Az istenek úgy, mint Éter, Levegő, Tűz, Víz, Föld, Beszéd, Szellem, Szem,(látás, vagy illúzió) Fül,(hallás, vagy illúzió), tapasztalva önmaguk pompáját, elkezdtek dicsekedni, és versengeni, hogy milyen hatalmasak, és milyen nagy befolyásuk van a testre. Ám a Fő prána mely szintén köztük volt, megfedte őket hívságukért, mondván;” Ne csapjátok be magatokat! Mindegyikőtök Én vagyok. Én osztom magam több felé, hogy megtartsam és támogassam a test épségét.”  Ám a többi istenség ekkor hitetlenkedni kezdett. A Fő prána haragjában kihúzta magát minden élő szervezetből, s azok azonnal gyengélkedni kezdtek, s velük együtt a versengő istenségek is elerőtlenedtek. Amikor a fő prána visszaadta magát minden élőnek, a civakodó istenségek is visszatértek helyeikre és ismét erősnek érezték magukat úgy, mint mikor a méhkirályné visszatér a méhkasba, és a méhek biztonságban érzik magukat. Ekkor megértették az istenségek, hogy nem létezhetnek a Fő prána nélkül. A Fő prána ezek után kinyilvánította akaratát, mely szerint őt kell szolgálniuk és imádniuk, hogy uralkodhassanak a testben, mint istenek.

Az Upanisadok azt mondják, hogy két részre oszlik a prána az emberi testben úgy, mint a tudat pránája, és a lét pránája, vagyis, mint létfontosságú bioenergia, mely egyetemes jellegű, és mint a tudatot mozgató energia, mely a megvilágosodáshoz, azaz valóság objektív megtapasztalásának megértéséhez szükséges. Az emberi lét fenntartásához szükséges pránát aktívnak tekintjük. Ez az aktív energia átjárja az anyagot. Szanszkrit nevén prakritinek hívjuk, melynek jelentése: tevékenység. Ez utal is tulajdonságára, mi szerint az anyag életbe hozatala, mozgása függ tőle, míg a tudat pránáját szanszkritül purusha-nak hívjuk, melynek szó szerinti jelentése: ami alszik. Ez a jelentés viszont rendkívül precízen mutatja meg a tiszta tudat minőségét, mely mind addig, míg nem válik valaki gyakorlóvá és nem végez az elmére ható tudat gyakorlatokat, mélyen rejtve marad a tudatos tudat számára, mintha nem is létezne. A prána prakriti minősége, amíg az ember él, mindig aktív, ám a prána purusha minősége nélkül a tudat nem képes teremtői erejének megvalósítására. Ez az az erő, melynek ott kell lennie a különböző tárgyak és formák létrehozásához például a materializációnál, és a magasabb szintű tapasztalatok elérésénél . A hétköznapok szintjén azonban e kettő kölcsönösen függ egymástól, és egyik a másikkal össze is kapcsolódhat, vagy akár teljesen elkülönülhet. Ahhoz hogy dolgozni tudjunk ezekkel az energiákkal a mudra gyakorlatok által, szükséges megértenünk ezen energiák működését és minőségi, valamint funkcionális különbségeit. A jóga praxis által könnyebb út vezet a megértéshez és megtapasztaláshoz, mintha közvetlen a tudat természetének feltárásával próbáljuk ezt megérteni és művelni. Ez utóbbi a nehezebb, és csak kevesek által járható ösvény. A mindenki általi megtapasztalás útját adja a pranayama, és a mudra gyakorlatok, de mint már említettem, mudra gyakorlat pranayama nélkül, nem létezik. Ezért fontos, hogy tisztázzuk mi is az a pranayama!

A kifejezés, mint pranayama két szóból tevődik össze: Prána, vagyis életerő energia, és Ayana, vagyis az erőforrások kontrolja. Így ha lefordítjuk ez nem jelent mást, mint az életerő energia ellenőrzését. Ez a gyakorlatban a lélegzet kontrolját, figyelését és tudatos szabályozását jelenti. Ez serkenti a sejtek oxigén ellátását, és így hatást gyakorol a test fizikai, pszichikai, mentális, hormonális szintjeire. A légzés egy állandó folyamat, mely születésünktől halálunkig tart. Mint életfenntartó tevékenységet a vegetatív idegrendszer tartja fent és ellenőrzi, de a szomatikus, akaratunktól függő idegrendszerrel is képesek vagyunk befolyásolni működését. A levegő prána (Vayu) az egész testben mozog, hullámzik, mint energia. Az öt fő pránát mint apána, prána, udána, szamána, vyána, összefoglaló néven Vayu-nak hívjuk. Így a pranayama több mint egyszerű légző gyakorlat, hiszen általa figyelemmel kísérhetjük a testben mozgó pránák áramlását. Ekkor figyelve a ki és belégzések hosszát, valamint a lélegzet benntartásának hosszával szabályozva a prána erősségét, minőségi változásokat érhetünk el a különböző pránák áramlásában. A technika első és legfontosabb lépése a mély légzés elsajátítása, mely során a belégzés kétszer olyan hosszúvá válik, mint a kilégzés. A mély légzés elsajátítása nyugtató hatással bír a vegetatív, valamint a szomatikus idegrendszerre, és meg van az a jó hatása, hogy minél többször alkalmazza a gyakorló, annál inkább aktiválódik a tüdő egésze.